Mégis mi az élet értelme, vagy inkább a valódi értéke?
Az üresség nem és a túlzsúfoltság sem.
Akkor mi az érték?
Az életérzés, a mosoly, az érintés?
Mi az érték?
Mi az, amire azt mondjuk az életben, hogy értékes?
Ha félretesszük az anyagiak és az érdekek szemléletét, mi marad?
A kedvesség, a szeretet, a jóság, a család?
Mégis mi marad?
S ha ez marad, akkor miért nem elég?
Mert sokszor nem elég, sokszor kell még valami,
Nem elég, ha szeretnek, ha jók veled,
Nem elég, ha megbecsülnek még az sem,
Mert megszokod és unalmas lesz, és akkor kell még valami.
Ezért nehéz dolog az élet értéke.
Ha innen nézzük, akkor az élet legnagyobb értéke, a változás!
Minden ami új, minden ami más az csak jobb lehet.
Az emberek többsége a szemléletét mindig a jövőre szegezi,
És a boldogságát legtöbbször a jövőben keresi,
A jövőtől várja, a változástól, az újtól,
Még akkor is, ha az keserűséggel kecsegteti,
Akkor is azt próbálja, azt csinálja.
Sokaknak a ma csak egy reményteli vagy reménytelen várakozás,
Számukra a ma, mintegy nem kívánatos, ám szükséges és kényelmetlen utazás,
De a titokzatos ismeretlen az már igen.
Attól izgalmas, hogy a jövő felé él.
Látod? – Ami van az soha nem kell! Soha nem elég semmi, és ennyi!
És miért? - Mert a legtöbb, a múlt és a jövő között ingadozva lemarad a jelenről, az életről.
Az egyetlen érték a pillanat, a jelen, a MOST. Nincs más, nem is volt és nem is lesz.
Élvezd hát a változást és közben értékeld a jelen pillanatot.
Élvezd az itt létet, élvezd az életet.
S ha elég lesz neked a létezés öröme, talán még boldog is leszel,
Ember, ne légy elégedetlen, mert így nem csak önmagad emészted,
De ezt a tökéletes és gyönyörű világot is tönkreteszed!