Blogot fogok vezetni, amolyan gondolatébresztős oldalt. Hogy minél többen képesek legyünk felébredni és minél többen önmagunkra találhassunk.
Sokan kérdezik, hogyan jött nekem az írás. Erre a kérdésre konkrétan nem tudok válaszolni. Ezek a témák, amelyekről írok, mindig is érdekeltek. Ez egyfajta belső késztetés. Kezdetben az ember néhány sort írt le, pár rövid gondolatot. Aztán egy két verset. Később mindenről írtam, ami eszembe jutott, ami érdekelt vagy történt velem.
Aztán azon kaptam magam, hogy írogatok és jól esik. Két éve még nem gondoltam volna, hogy könyvet adok ki és ez számomra is legalább annyira meglepő, mint a környezetem számára. De ez van. Ezt az új helyzetet nekem is meg kell tanulnom kezelni. Most már ez is az utam része lett.
Hiszek abban, hogy meg kell élni a dolgokat, hogy ki kell adni magunkból, ami bennünk van. Nem akarok idősebb koromban azon sopánkodni, hogy mit nem tettem meg. Eddig úgy néz ki nemi is fogok. Sok mindent voltam már, sok mindent láttam már és valószínűleg még fogok is. Szerintem mindenkiben sok minden szunnyad, ott legbelül a lelke mélyén. Más dolog az, hogy engedjük-e kibontakozni, vagy inkább megszületni azokat a dolgokat, amelyek bennünk vannak születésünk óta. De azt gondolom, hogy ez is az önmegvalósítás egy része és talán ennek feltétele, a bennünk lévő dolgok kiélése. Ugyanis nem az a gond, ha elbukunk, inkább az, ha nem próbálkozunk.
A siker és a bukás is csak egy állapot, jómagam nem tulajdonítok egyiknek sem túl nagy jelentőséget. Mivel a túlzottan áhított siker megfelelni akaráshoz vezethet, ami nyomban elkezdi korlátozni az alkotói szabadságot és ott vége az önkifejezésnek.Ezért amit írok azt úgy is gondolom és nem foglalkozom azzal, hogy sikeres lesz vagy sem?
Számomra az írás egyrészről hobbi, de másrészről egy önfeltáró, önismereti tréning. Szerintem minden író számára az. Minden írónak segít találkozni önmagával és természetesen az olvasónak az íróval. Ettől függetlenül, én még nem tartom magam írónak, ez csupán próbálkozás, aztán meg fogom látni meddig jutok el vele.
Sok mindent nem gondoltam, ami később megtörtént velem, többek között ezt sem. De ilyen az élet, kiszámíthatatlan. Ám ettől olyan izgalmas és szép.
Csak néha nehéz alkalmazkodni a hirtelen kialakuló helyzethez. De ahogyan mondják: „Aki lemarad, az kimarad!” Mindenesetre azért megpróbálok alkalmazkodni. Blogot fogok vezetni, amolyan gondolatébresztős oldalt. Hogy minél többen képesek legyünk felébredni és minél többen önmagunkra találhassunk. Remélem sokan követnek majd és megfelelő témákat választok. Köszönet mindenkinek, aki elolvassa az írásaimat.